A politikai elit a globális pénzügyi tőkével együttműködve egy gazdasági világválság kirobbantását készíti elő

A Cardiff Egyetemen tanára szerint a járvánnyal kapcsolatos tudomány, amit utasításra követnünk kell, azt már a saját szolgálatába állította a pénzügyi elit politikai bűntársaival együtt. Ezzel az eszközzel akadályozzák meg, hogy tudatosulhasson bennünk a körülöttünk összeomlóban lévő világunk – tette hozzá. Fabio Vighi hangsúlyozta: a valódi tudomány, ami mostanság már csak a cenzúra falai mögött láthatatlanul működhet, soha nem követelne magának olyan diktatórikus jogosítványokat, mint amilyeneket szerte a világon az állítólagos demokratikus országok vezettek be.

És hogy mi köze a pandémiának az univerzális alapjövedelemhez és a klímavédelem ideológiájához? – ez is kiderül az elmúlt évek egyik legjobb elemzéséből.

(Fabio Vighi írását Dér Imre fordította, szakmailag pedig Szilágyi Erzsébet ellenőrizte.)

Mottó

A birkák egész életükben a farkastól rettegnek, majd a juhász fazekában végzik (közmondás)

Mostanra már világosnak kell lennie, hogy a Covid-19 tulajdonképpen a pénzügyi tőke ámokfutásának a tünete volt. Még tágabban fogalmazva, egy olyan világnak a tünete, amely már képtelen élőmunkával újratermelni saját magát, ehelyett folyamatos pénzügyi doppingolással kompenzál és tartja magát életben.

Miközben a munkaalapú gazdaság folyamatos strukturális zsugorodásával párhuzamosan a pénzügyi szektor egyre duzzad, már csak globális méretű szükséghelyzetekkel, tömegpropagandával és egészségügyi kényszerintézkedések diktatúrájával lehet ennek az utóbbinak a stabilitását fenntartani.

Mégis, hogyan lehet kitörni ebből az ördögi körből?

A harmadik ipari forradalom (vagyis a mikroelektronika 80-as évekbeli megjelenése) óta az automatizált kapitalista termelési mód saját éltető eleme, a munkabérrel megvásárolt élőmunka felszámolásával volt elfoglalva.Mostanra pedig már elértünk ahhoz a ponthoz, ahonnan nincs visszaút.

Az egyre gyorsuló technológiai fejlődésnek köszönhetően a tőke már szinte képtelen az élőmunkából hozzáadott értéket kicsikarni. És a mesterséges intelligencia megjelenésével pedig már el is jutott a Mission Impossible kategóriába – game over, a játéknak vége.
 

Ez annyit jelent, hogy világunk már nem a társadalom által végzett munkára támaszkodik, amely olyan termékeket állít elő, mint az autó, a telefon vagy a fogkrém. Világunk alapjait ehelyett sokkal inkább olyan befektetési eszközök jelentik, mint a részvények, kötvények, határidős szerződések, és különösen a származékos ügyleteken alapuló, rendkívül kockázatos, adóssággal terhelt spekulációk, amelyek értékét korlátlanul értékpapírosítják. Csak és kizárólag az ilyen befektetési eszközöknek az értékteremtő erejébe vetett szinte már vallásos hit akadályozza meg, hogy megnyíljon a talpunk alatt tátongó űr.

Amikor aztán már ez a hitünk is kezd elpárologni, akkor egyfajta isteni gondviselés ment meg bennünket a zuhanástól mindenféle fertőzésekről és az attól való megmenekülésről szóló apokaliptikus mesékre épülő tömeghipnózis formájában.
A valóság azonban makacs dolog és itt kopogtat az ajtónkon. Mert amint elhatalmasodik a társadalom testében ez a pénzügyi tumor, a tőke azonnal rá is szabadítja saját leviatán dublőrjét, egy vámpírt, aki globális szükséghelyzeteken és olyan digitális technológiára épülő üzleti modelleken élősködik, amely képes a földi élet egészét biztonságossá tenni.
Ő már itt garázdálkodik közöttünk, mi meg ott állunk egyfajta "lájtos" diktatúra küszöbén.

Ennek a folyamatnak ellenállni manapság már nem jelent kevesebbet, mint az emberi méltóság eddig érinthetetlen dimenzióinak a megvédését. Azt, amit egyszerűen nem szabad feladnunk, ha fel akarunk építeni egy működőképes alternatív társadalmi modellt. Van még rá idő, de józan helyzetértékelésre, bátorságra és egyfajta kollektív eszmélésre lenne szükség hozzá.

Pandexit (pandémia-exit) az egyszarvúak világában

Milyen közel állunk a Pandexithez?

Ahhoz, hogy kibogozhassuk ennek az állításnak az értelmét, tegyünk néhány alapfeltevést:

1) A jegybankok továbbra is számolatlanul döntik majd az újonnan teremtett pénzt a pénzügyi rendszerbe;
2) A fertőzés-narratíva továbbra is hipnotikus állapotban tartja a teljes népességet, legalábbis addig, amíg be nem vezetik az egységes digitális személyazonosítást;
3) A liberális demokráciákat le fogják bontani, és valószínűleg egy digitalizált panoptikumon alapuló rezsim fogja felváltani őket, az ellenőrzési technológiák süketítő vészzajjal legitimált metaverzuma.

Túl sötétnek tűnik a jóslat? Nem feltétlenül az, ha azt vesszük, hogy az egészségügyi válság hullámvasútja egyre inkább egy olyan globális szerepjátéknak tűnik, amelynek a résztvevői folyton lerázzák magukról felelősséget, csak hogy a szükséghelyzet szelleme, bár meggyengülve, de tovább fennmaradjon. És teszik ezt egyre kisebb hatékonysággal. Ennek a nyomasztó forgatókönyvnek nagyon egyszerű oka van:
ha nem lett volna ez a bizonyos vírus, a (COVID-19) amivel meg lehet indokolni a monetáris ösztönzést, akkor egyik napról a másikra omlana össze a tőkeáttételes hitelekre épülő pénzügyi rendszer.

Ugyanakkor azonban a növekvő infláció az ellátási láncban jelentkező fennakadásokkal együtt (különösen a mikrochippek terén) a gazdaság katasztrofális mértékű összeomlásának kockázatát hordozza.

A 22-es csapdáját idéző helyzet feloldhatatlannak tűnik.
Az ő szemszögükből ugyanis ebből a helyzetből az egyetlen kiút a reálgazdaság és liberális infrastruktúrájának az ellenőrzött bedöntésén keresztül vezet, miközben a pénzügyi eszközöket továbbra is mesterségesen inflálják.

Ez utóbbihoz tartoznak a pénzügyi zöldmosás cinikus trükkjei, mint például az ESG-értékpapírokba vagy fenntarthatósági-értékpapírokba (Ford. megj.: ESG:Environmental, Social and Governance. Az ESG a környezeti, társadalmi és kormányzási tényezők felhasználásával értékeli a vállalatokat és az országokat aszerint, hogy mennyire vannak előrehaladott állapotban a fenntarthatóság terén) való befektetés, amely egy környezetvédelmi szempontból álcázott kiskapu a további adósságnövekedés legitimálására.

( Ford.megj.: A zöldmosás az a gyakorlat, amikor az emberekkel azt próbálják elhitetni, hogy egy vállalat többet tesz a fenntarthatóságért, de valójában nem így van, puszta PR-fogás az egész) Minden tiszteletem a közöttünk élő Greta Thunbergeknek, de az ilyen pénzügyi trükköknek semmi köze a bolygónk megmentéséhez.

Tanúi lehetünk viszont a már idejétmúlt liberális kapitalizmus egyre gyorsuló szétesésének. A kilátások objektíven lehangolóak. Az új rendben a globális pénzügyi és geopolitikai érdekeket a tömeges adatgyűjtés és kiértékelés, a blokklánc technológia (Ford. megj: a blokklánc egy közös megegyezéssel létrehozott, elosztott, digitális főkönyv, amely teljesen transzparens, az összes résztvevő számára látható, és utólag már nem megváltoztatható.

Épp e sajátosságai miatt elsősorban olyan területeken érdemes alkalmazni, ahol a transzparencia, a hitelesség és a megbízhatóság kiemelkedően fontos szempont. Ilyen például a bankszektor, a szállítmányozás vagy az ellátási láncok) és a rabszolgatartás fogja biztosítani olyan digitális alkalmazások által, amelyeket üdvözítő újításnak kiáltanak ki. 

Ennek a nem épp rózsás kilátásokkal kecsegtető helyzetnek a hajtómotorját annak a társadalmi-gazdasági rendszernek a kíméletlen evolúciós logikája adja, amely saját túlélése érdekében kész feladni demokratikus keretrendszerét és alávetni magát a vállalatok tulajdonát képező tudományos-technológiai ágazat, a médiapropaganda, a katasztrófanarratíva és a gyomorforgatóan ál-humanitárius filantrokapitalizmus támogatását is élvező monetáris rezsim irányításának.

A Covid-korlátozások "ideális" folytatása a Föld elpusztítása miatt érzett személyes bűntudatunkra apelláló klímavédelmi korlátozások bevezetése lehet.

A vírussal való riogatást tekinthetjük akár előételnek is ahhoz, aminek a felszolgálását fő fogásként már meg is kezdték energiahiánnyal körített szén-dioxid-lábnyom formájában.
Mindannyiunkat egyenként szépen sorban meg fognak győzni arról, hogy büntetést érdemlünk földi életünk negatív következményei miatt.

Először a vírussal félemlítettek meg majd szedtek ráncba, most pedig az Anyaföld megkárosításáért szégyenítenek majd meg.
Szépen hozzá leszünk szoktatva a környezettudatosság alapelvéhez: az élethez fűződő, eredetileg természetes jogunkat mostantól ki kell majd érdemelni a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank által megkövetelt, a technokrata kormányok által ratifikált és rendőrségeik által betartatott ökológiai diktátumokhoz való szigorú igazodással.
Ez pedig nem egyéb a nyers kapitalista erőszak legcinikusabb formájánál.
A Digitális Egészségügyi Útlevél bevezetése (amit alig pár éve még összeesküvés-elméletnek kiáltottak ki) fontos mérföldkő ebben a folyamatban.

Valójában a nyilvántartásba vétel és felcímkézés a célja annak, amit az elit emancipációs folyamatként ad el a tömegeknek, hogy meg tudja szerezni az együttműködésüket, ami viszont elengedhetetlenül fontos az egyre centralizáltabb irányítási struktúra kiépítéséhez. A digitális-személyazonosság-Rubicon átlépését követően finom, apró lépésekben fog folytatódni az ellenőrzés kiépítése.

Noam Chomsky elhíresült anekdotájával élve: ha forró vízbe dobunk egy békát, kiugrik. Ha viszont langyos vízbe tesszük és elkezdjük melegíteni, akkor észre sem veszi, még élvezi is addig a pontig, amikor már cselekvőképtelenné válik és megfő.

A fentebb felvázolt előrejelzést egy konfliktusokkal és bizonytalansággal teli forgatókönyv keretén belül kell értelmezni. Először is, már most is vannak egyértelmű jelei (bármennyire erősen is cenzúrázva legyenek) az alulról szerveződő népi ellenállásnak, konkrétan a pandémia psyop vagyis a pandémia pszichológiai hadviselése ellen szélesebb értelemben pedig a Great Reset, vagyis a nagy újraindítás ellen.

A globális pénzügyi rendszer lényegében egy Ponzi-piramisjáték (Ford. megjegyzése: A Ponzi-rendszer vagy más néven Ponzi-séma szélhámos beruházási művelet, egyfajta piramisjáték, amelyben a korábbi befektetőket az újonnan érkezett befektetők pénzéből fizetik ki, egészen a rendszer összeomlásáig) .

Ha az irányítói elveszítenék az ellenőrzést a likviditásteremtés felett, az ezt követő összeomlás maga alá temetné az alattuk húzódó teljes társadalmi-gazdasági felépítményt.

Az ezzel együtt fellépő recesszió pedig megfosztaná a politikusokat hitelességüktől. Ezért van az, hogy az uralkodó elit a technokrata hatalomátvétel egyetlen megvalósítható módját a gazdaság kontrollált lerombolásában (a globális ellátási lánc összeomlása, ami mindenből hiányt eredményez) és a globális digitális infrastruktúra ezzel szinkronba hozott kiépítésében látja. Az időzítés a lényeg.

Vészhelyzet-függőség

Egy esetleges recesszióval kapcsolatban Mauro Bottarelli pénzügyi elemző így foglalta össze a kapitalista “járványgazdaság” kommunikációs csatornáinak a logikáját: "egy félig-meddig állandósult vészhelyzet még mindig sokkal jobb egy olyan vertikális piaci összeomlásnál, amihez képest a 2008-as krach egy könnyű esti sétának tűnne".

Ahogy egy nemrégiben írott cikkemben magam is felvázoltam, a pandémia nem volt egyéb a fuldokló gazdaságnak dobott mentőövnél. Szigorúan véve egy monetáris akcióra került sor a pénzügyi ágazat által uralt halálosan beteg termelési mód várható élettartamának a meghosszabbítására. A kapitalizmus a vírus segítségével próbálja meg a már rendelkezésre nem álló feltételek szimulálásával reprodukálni önmagát-

Foglaljuk össze miért volt szükség a Covid bevetésére gazdasági szempontból. A pénzügyi szektor megmentéséhez 2019 szeptemberében – ami a mennyiségi monetáris lazítás tizenegy “boldog” éve után ismét az idegösszeomlás szélére jutott – a monetáris ösztönzők példátlan mértékű kiterjesztésére volt szükség: a Fed több ezer milliárd dollárt teremtett elő a semmiből varázspálcája egyetlen suhintásával.

Ahhoz, hogy ezt az irdatlan mennyiségű pénzt be lehessen pumpálni a Wall Streetbe, le kellett állítani a Main Street-et vagyis a gazdaság működését.

(Ford. megj: Ismeretes a Wall Street a Main Street ellentéte, ahol az előbbi a nagytőkére, tőzsdei cégekre, az utóbbi a kis- és középvállalkozásokra utal). A tőzsdei befektetők rövidlátó logikája alapján nem volt más alternatíva. A digitális bájtok formájában létrehozott számítógépes pénz ugyanis nem szabadulhat rá a reálgazdasági ciklusokra, mivel az olyan inflációs cunamit idézne elő, amit csak az 1920-as évek Weimari Köztársaságának a hiperinflációjához lehetne mérni (ami elvetette a Harmadik Birodalom magvait) azzal a különbséggel, hogy most még annál is sokkal nagyobb katasztrófát okozna a stagnáló és globálisan összekötött világgazdaságban.

A hitelalapú tranzakciók (óvatos) újraindulása a reálgazdaságban elkerülhetetlenül az infláció emelkedését, és ezáltal a helyi elszegényedés további fokozódását okozta. A fizetések vásárlóereje megcsappant, ahogy a jövedelmeké és a megtakarításoké is. Meg kell jegyezni, hogy a kereskedelmi bankok a nemzeti bankok digitális pénzének csodavilága és a vészhelyzeti intézkedések által hátra hagyott, az egyszerű halandók által benépesített kietlen pusztaság között félúton helyezkednek el.

Így aztán a nemzeti bankok tartalékainak megemelése (vagyis a semmiből teremtett pénz) azonnal inflációgerjesztő hatást eredményez, mihelyt a kereskedelmi bankok elkezdik azt a társadalom felé átcsepegtetni.
 

A Fed példáját követve a világ jegybankjai óceánnyi pénzt zúdítottak a pénzügyi rendszerbe, vagyis saját népességük érdekeivel szembe menve leértékelték saját devizáikat. Mindaddig, amíg ez így folytatódik, az elit transznacionális felturbózott tőkéje tovább terjeszkedik a pénzügyi pályán, elnyelve mindazokat a kis- és középvállalatokat, amelyeket tönkretett.