“… Ébredjetek fel, gyermekeim, az igazságra. Ez a gonosz terv megváltoztatta a Katolikus tan alapvető hitelességét az évek során.

Ti megbántjátok Fiamat, amikor kézbe fogadjátok a Szent Eucharisztiát.

Ez az ő művük volt. …”

Ennek megértéséhez szeretnénk az alábbi anyagokra felhívni a figyelmet. Azzal a nem titkolt céllal, hogy mindenki számára ismert lehessen, ez egy olyan jelzés a Szűzanyától ezen a látnoknőn, prófétán keresztül, ami már ismert azok számára, akik figyelemmel kísérték az elmúlt évtizedek misztikus történéseit, üzeneteit. E mellett fontos megismerni ennek a szokásnak bevezetése körüli eseményeket, az Egyház vezetői, beleértve az akkori Szentatya álláspontját. 

Ehhez egyrészt Török József történész, teológus írását használjuk, másrészről az érintett, az Úr Jézusnak Manduriában, Debórának adott részletes kinyilatkoztatására utalunk. A manduriai jelenésekről szóló portálon bőven lehet erről olvasni.

A joggal sok tiltakozást kiváltott Holland Katekizmus (1966) azt írja, hogy „az Egyház jelenleg nem tartja szükségesnek Jézus való­ságos jelenlétének igazságát a többitől elválasztva szemlélni. Lehet, hogy erre valamikor szükség volt, amikor egyes téveszmék tagadták Jézus valóságos jelenlétét.” (318. o)

Ebben a megfogalmazásban a valóságos jelenlét egy szintre kerül az emlékezéssel, a közös étkezéssel, a hálaadással, az áldozattal. így szemlélve a szentmise „közös lakoma és ugyanakkor közösségi hála­adás.” (322. o.)

Nem véletlen, hogy a VI. Pál pápa által fölállított bíborosi bizottság az Eucharisztiát tárgyaló holland szöveg helyett több fejezet terjede­lemben új, a Tanítóhivatal álláspontját tükröző megfogalmazás átvé­telét szorgalmazta, ami azonban a hollandok ellenállásába ütközött.

Az Eucharisztia tanát védelmébe vevő VI. Pál a hivatalos engedélyt nélkülöző kézben áldozásról tudomást szerezve, ennek kapcsán kér­dést intézett a világ püspökeihez. Válaszában 1233 püspök elutasítot­ta az áldozás új módját, 567 mellette foglalt állást, 315 pedig komoly föltételekhez kötve tartotta csak megengedhetőnek.

A világ püspökeinek többsége tehát elutasította!

Az illetékes kongregáció VI. Pál pápa kérésére közzétett nyilatko­zatában a hagyományos forma mellett állt ki; de azokban az országok­ban engedélyezte, ahol ez már elterjedt.

Oddi bíboros szerint VI. Pál pápa személy szerint ellenezte a kéz­ben áldoztatást. (Yves Chiron: Paul VI., 1992, 293 o) II. János Pál pápa 1980as párizsi látogatásakor a köztársasági elnök feleségének a televíziók kamerája előtt sem adta kezébe az Eucharisztiát, hanem a hagyományos módon áldoztatta meg. A pápa tudta, mit tesz! A törté­nelmi tények felidézése segíthet az Eucharisztia iránti tisztelet tovább­gondolásában.

Megfontolandó szempontok

Látszólag jelentéktelennek tűnő apróságok változtak meg a szentmisén belül az Eucharisztia vételénél, ám ezek kifejezik azt a vallásos érzületet, amelyet a változtatások szorgalmazói előnyben akartak részesíteni a ha­gyományos érzülettel szemben A hívek, engedelmeskedve a rövid bevezetésnek, szinte egyik napról a másikra átvették a szentáldozás új for­máját, és csak utólag, az újat összevetve a régivel, kezdték érzékelni a különbséget. Azután következett a szentélyek átalakítása, és a régi rítusra emlékeztető építmény, az áldoztatórács gyorsan eltűnt. Mint­ha a szentély rácsa azért omlott volna le, hogy a szentélyben jelenlé­vő szentség (sacrum) elárassza a hajóban tartózkodó híveket; jóllehet pontosan az ellenkezője történt: a hajóból a nem szent, a mindennapi (profanum) áradt be a szentélybe a helyileg fogalmazott, társadalmilag korrekt hangvételű könyörgésektől egészen az evangéliumi esemé­nyeket mímelő pantomim játékig. Az áldoztatórács csak akkor mene­kült meg, s folytathatta létezését a templomon belül, esetleg új helyen, ha műemlék volt, vagy kemény, márvány anyaga túl nagy gondot oko­zott a szentély átépítésénél. Templomban mégsem lehet robbantani, mondta az egyik lelkes átépítő, miközben heti igehirdetésével a hit szikláit robbantgatta, azt magyarázva, hogy Jézus csodái mégsem cso­dák, csak az apostolok hitének szóbeli képződményei.

Az áldozásnál jelentős változás, hogy a hívek körmenetben vonul­nak az oltárhoz, és állva fogadják az Eucharisztiát. Két megoldás létezik: vagy a hívek körülállják az oltárt, és a pap jár körbe az áldoztatás során, vagy a pap marad egy helyben és a hívek járulnak elé, egyesével, kettesé­vel. Utóbbi megoldás a pap számára egyszerűbb, ám a hívek szempont­jából rosszabb. Ugyanis közvetlenül a Szent Test vétele előtt és rögtön a vétele után mozogni kell, oda, majd arrébb lépni. A figyelem pontosan a legszentebb pillanatokban szétszóródik, és nem az Úrral foglalkozik. Az oltár körülállása esetén szintén ez a helyzet, legföljebb ott egykét má­sodperccel több ideig maradhat az áldozó. Sajnos csak maradhat, mert szinte mindenki kötelességének érzi, hogy más áldozni akarók vélt érde­kében udvariasan azonnal visszalépjen, miközben gondolatai elterelődé­se miatt magával a hozzá érkezett Jézussal szemben válik udvariatlan há­zigazdává. Ekkor, a szent pillanatban az emberi lélek természetes igénye miatt csakis a Mártával szembeállított Mária szemlélődő példája lehet az irányadó. A régi formánál, ami azt jelentette, hogy a hívő térdel a Szent­ség vételekor, ez a nyugalom, szemlélődő odafigyelés természetszerűleg létezett. Lassabb volt az áldoztatás, már csak a kísérő imádság hosszabb volta miatt is, a hívek hamarabb odatérdeltek a rács mellé, és kicsit még maradhattak a pap továbbhaladása után is. Néhány pillanatról van szó csupán, de ez a néhány pillanat minőségi többletet jelentett a lelkiélet­ben. Egyébként régen sem volt kötelező letérdelni annak, aki valami oknál fogva nem tudott. Az állva áldozás indoka a liturgiareform utáni magyarázatok szerint az, hogy az állás jobban kifejezi az istengyerme­ki szabadságot. A térdelés viszont az Istennel szembeni hódolat mara­déktalan kifejezője. Vajon a sokat emlegetett mai embernek melyik­re van jobban szüksége? Sokszor támad az a benyomás, hogy még a hívők is partneri viszonylatban szeretnének „tárgyalni” Istennel, mint egyenrangú felek.

Ez a sajátos nagykorúság tűnik ki a kézben áldozáskor is. Az ős­keresztények szép példája, amit azonban a történelmi fejlődés túlha­ladott, alkalmas kifejezése annak, hogy a hívő és Isten között a pap szerepe visszaszorítandó, hiszen a hívő önmagát áldoztatja. Eb­ben pedig benne lehet az önüdvözítés gesztusa. Ez utóbbi megállapí­tás nem aggodalmaskodás, hanem szembenézés azzal az irányzattal, amely az Eucharisztia áldozat jellegét, sőt a kereszthalál áldozat jelle­gét igyekszik gyöngíteni vagy egyenesen megsemmisíteni a hívek tu­datában. A szentmise közösségi, hálaadó étkezésként túlhangsúlyozott bemutatása annak tartalmi kiüresítése. A forma megőrzése segíthet a tartalom megőrzésében A Szentatya nem áldoztat kézbe. Ezzel szeret­ne példát adni a hagyományos áldozási forma megőrzéséhez II. János Pál 1980as franciaországi látogatásakor a francia köztársasági elnök feleségét a televíziós kamera láttára sem áldoztatta kézben A pápának nincs joga példát mutatni? Akkor Krisztus miért bízta meg a vezetés­sel? Ha pedig igen, akkor példája parancs erejű kellene, hogy legyen! A lelkipásztori tapintat a kézben áldozni akaró hívek iránt ideig-órá­ig kitérhet a példa követése elől; ám mit tesz majd, ha a valóságos je­lenlétbe és az áldozat jellegébe vetett hit rohamos gyöngülésével talál­ja magát szemben? A gyónások ijesztően csökkenő száma áttételesen erre is utalhat, mert bár kevesen gyónnak, sokan áldoznak A szentség­imádások elnéptelenedése szintén figyelmeztető jel.

Török József történész, teológus

forrás: Tengernek Csillaga 1997.

http://jelenesmanduriaban.hu/a-kezbe-aldozasrol:

Jelenés Manduriában

Forrás :http://www.nagyfigyelmeztetes.com

Meghalt az első világvezető (a három megjövendölt közül) – Gadaffi (Kadhafi) ezredes…

2011. október 20. csütörtök; 12:45

A világ vezetői közül meggyilkolták az elsőt, amint ez 2011. februárjában Maria Divine Mercy-nek (az Isteni Irgalmasság Máriájának) ki volt nyilatkoztatva. Kadhafi ezredes, az első a vezetők közül, aki meghal – mondja Maria. "Ő az első a háromból. A másik kettő, sajnos hamarosan, egymást követően fog meghalni. Az egyik Európában, és a másik a Közel-Keleten.” Maria azt mondja: "Imádkoztam a lelkéért ez év februárja óta. Az ő neve, a másik két vezető nevével együtt át lett adva egy újság kiadójának és számos papnak 2011. márciusában.” Maria most is folyamatosan imádkozik a másik kettő lelkéért, és irgalmat kér lelkük számára.

Örömmel értesítünk mindenkit ,  Isten gondviselésének és a ti segítségeteknek köszönhetően , az Úr Jézus üzenetei " Beszélgetés egy titkos  prófétával "  című magánkinyilatkoztatás,  könyv formában is igényelhető !

• Jelenleg az 6.bővített kadás igényelhető amely október 8.-ával  bezárólag tartalmaz minden üzenetet !   Bővebben ide kattintva!!!
• Az Úr Jézus üzenetei   "Beszélgetés egy titkos prófétával " című kinyilatkoztatás elektronikus formában is  letölthető ide kattintva !!!
• Interjú az európai látnoknővel az  Isten irgalmasságról nevezett Máriával ide kattintva elolvashatod  ! (Írott anyag Magyar nyelvű !)
• Az eredeti angol nyelvű interjú ide kattintva hallgatható meg !
• Az Erdélyi Mária rádióban készített interjú Selymes Atyával a nagy figyelmeztetésről  meghallgatható ide kattintva !
• Szeretettel hívunk téged is csatlakozz hozzánk és imádkozz velünk az Úr jézus által kért imaszándékokra ! Bövebben ide kattintva !
• Szeretnénk a figyelmetekbe ajánlani új oldalunkat amellyet a www.nagyfigyelmeztetes.com címen érhettek el !

"Szeretetlángom maga Jézus Krisztus"

(A Szűzanya szavai 1962. augusztus 31-én)
November hónapban minden elimádkozott Üdvözlégyre 10 lélek szabadul a tisztítótűzből,ha ezzel a kiegészítéssel imádkozzuk a Rózsafüzér tizedeket:

Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te  az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, ÁRASZD SZERETETLÁNGOD KEGYELMI HATÁSÁT AZ EGÉSZ EMBERISÉGRE, most és halálunk óráján.

Ámen.

A filmben , a film végén  látható képsorok miatt , csak erős idegzetű  testvéreknek ajánlom a videó megtekintését !!