[Az üzenetnek ez az első pontos fordítása. Kérjük, hogy ha a jövőben más forrásból is kapnak friss IÉI üzenetet, mindig várják meg azt, amelyik az IÉI levelezőlistán érkezik, mert csak annak tartalmáért tudunk felelősséget vállalni.]

2011. május 5-i üzenet

mondd el népemnek és emlékeztesd őket arra, hogy a szeretet sok bűnt eltakar; bizonyuljon igaznak egymás iránti szeretetetek…

engedjétek meg, hogy felfrissítsem emlékezeteteket: áldást jelent számotokra, ha zaklatnak és üldöznek Miattam, mert ez azt bizonyítja, hogy Én, az Isten rajtatok pihenek… ha csak az lenne a dolgotok, hogy az emberek kedvében járjatok, akkor nem hívtalak volna meg benneteket; ha csak a saját érdekeitekért és dicsőségetekért dolgoznátok keményen, és nem az Enyémért, akkor már elfordítottam volna rólatok Tekintetem;

tárjátok ki a szíveteket és fogadjatok be Engem; legyetek egységben, segítsétek egymást, és igyekezzetek megvigasztalni népemet ezekben az időkben; a felebaráti szeretet legyen a legfontosabb számotokra;

ne feledjétek el mindenütt hirdetni Üzenetemet, mert a hullaszag [a lelki halál] elérte a mennyet, és e nemzedékre váró büntetés fogja sújtani a földet hitetlensége és hitehagyása miatt; követeim, akiket hozzátok küldök, nem találnak meghallgatásra, Lelkemet pedig káromolják; sokan vakmerően ejtenek sebet Egyházamon, megkövezve prófétáimat; sokan hanyatlanak, és most látható jeleket kapnak hitehagyásuk és bűneik mértéke és súlya szerint;

nehézségek és gyötrelmek várnak erre a hitetlen nemzedékre; ezeket a jeleket már azért kapják, mert nem voltak hajlandóak kiengesztelődni Velem;

sokatokat tettem megigazulttá Atyám előtt, ugyanakkor elvárom a szeretet viszonzását, a hűség viszonzását; felfedtem előttetek, hogyan munkálkodom, és mit keresek; hallottátok Egység-Üzenetemet, és hittetek benne; megmutattam nektek hívásom célját; igent mondtatok azáltal, hogy nagy tiszteletet nyújtottatok Nekem; megtagadhatja-e az ember, amiben hisz? tartsátok elevenen szívetekben a tanítást, amit kezdetben kaptatok, és ne adjátok el az Én Véremet; az Én Békémet adom nektek, és azt mondom: ne féljetek, mert Én veletek Vagyok; viseljétek Nevemet,[1] és tiszteljetek Engem; ic

[1] Megértettem, hogy „Jézus nevét viselni” annyit tesz, mint az Ő Keresztjét viselni. De Jézus egyszer azt is mondta, hogy az Ő Keresztje nemcsak szenvedést jelent, hanem örömöt is.

Biztos vagyok abban, hogy mindnyájan imádkoztok a túlélőkért és mindnyájan részt vettetek az adományozásban templomaitokban. Borzalmas látni a különböző országokban élő emberek fájdalmát és szenvedését, akik egyik percről a másikra elvesztették szeretteiket, különösen, ha azok gyermekek voltak! Ugyanakkor megrendülve kísérhetünk figyelemmel több csodát is, mint például a vízen sodródó matracot egy húsznapos csecsemővel vagy a megtalált svéd kisfiú esetét, és más hasonló csodás eseményt.

Talán ez a nem mindennapi esemény megértette egyesekkel, hogy milyen kicsik vagyunk Isten előtt, hogy életünk mennyire Istentől függ és nem mitőlünk. Isten segítsége nélkül semmit sem tehetünk. Sajnos, amikor ilyen nagyságrendű katasztrófa történik, amely ártatlan életeket is követel, mindig vannak olyanok, akik rögtön az Istent hibáztatják, és nem a bűnös emberiséget. Sokaknak csak ilyen alkalommal jut eszükbe Isten, dühösen emlegetik, amivel még jobban megbántják Őt. Az is előfordul, hogy a fájdalom és a szomorúság olyan dolgokat mondat az emberrel, amit nem is akart mondani. Imádkozzunk ezekért a megtört szívűekért, hogy vigasztalja meg őket az Úr!

Amikor egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy miért kell a jó embereknek és a gyerekeknek szenvedniük, sőt meg is halniuk, megkérdeztem Urunkat, és Ő így válaszolt: “Ha meghaltok, az a ti hitehagyásotok miatt van”, ami azt jelenti, hogy mi hozzuk magunkra a szenvedéseket. Gonoszságunknál fogva önrombolók vagyunk, még a természetet is magunk ellen fordítjuk. Teréz anya – amikor ugyanezt kérdezték tőle -, azt válaszolta, hogy a jó emberek és az ártatlan gyerekek azért halnak meg, mert ők már készek arra, hogy belépjenek Isten Országába. A Szentírásban Krisztus ezt a magyarázatot adja: (Lk 13, 1-5):

“Épp jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette. Erre ezt mondta: “Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mind. Vagy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony, és agyonzúzta őket, azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”

Amikor Isten szól, mint az Igaz Élet Istenben üzenetekben is, azt azért teszi, hogy tanácsokat adjon a híveinek és közel vonja őket a Szívéhez. Amikor Isten szól, nekünk meg kell Őt hallgatnunk, és tisztelnünk kell, amit mond. Amikor Isten szól, azért szól, hogy jobbá tegyen és megvigasztaljon minket. Isten szól, nekünk pedig meg kell hajtanunk konok fejünket és meg kell Őt hallgatnunk, akár tetszik, akár nem. A hitetlenség gyökere a gőg, amely nem akar meghallgatni. Isten, mint atya, aki a mi Atyánk, megfedd lázadásunkért és az iránta tanúsított közömbösségünkért, de azt sem mulasztja el sohasem, hogy bátorítson, felemeljen minket, és reményt adjon ahhoz, hogy meg tudjuk újítani a hitünket. Ugyanakkor végtelen irgalmában Isten azért is eljön hozzánk, hogy figyelmeztessen minket arra, hogy ha nem térünk meg és nem élünk megszentelt életet, nehézségekkel kell szembenéznünk. Isten nem szereti, ha szenvedünk, ezért végtelen irgalmában minden eszközt megragad, hogy figyelmeztessen minket, mert mi vonunk minden bajt magunkra, és nem Ő.

Amikor időnként azt hallom, hogy egyesek mennyire lekicsinylik Isten Igazságosságát, szinte fel kell kiáltanom, hogy ez “eretnekség!” Isten a Szeretet Istene, de egyúttal az Igazságosságé is. Meg van írva a Szentírásban, hogy Isten szigora éppen olyan nagy, mint az irgalma. Amikor Isten figyelmeztet és egyértelműen kinyilatkoztatja, mi történhet, ha nem javulunk meg, egyesek azt mondják: “Nem hiszem el, hogy ezek a sugallatok az Istentől valók, mert túl “apokaliptikusak, túl végítéletszerűek”. Tőlük megkérdezném: “Vajon félelem nélkül várjátok az ítélet napját?” Mit gondoltok Ninivéről? Nem adott-e Isten Jónás által figyelmeztetést? Isten nem akarta lerombolni az egész nagyvárost, ezért elküldte prófétáját, hogy figyelmeztesse a várost. És ők meghallgatták őt és böjtöltek. Ezért nem lett lerombolva a város.

A Jeremiás 4, 23-28 szakasza a Szentírásban található számos példa egyike, hogyan válaszol Isten a lázadás és a hitehagyás idején:

“Ha a földre nézek, lám, puszta és üres, ha fel az égre, kihunyt a világossága. Ha a hegyeket nézem, lám, ingadoznak, és a halmok is mind megrendülnek. Körülnézek, és nincsen ember; az ég madarai is mind elmenekültek. Ahogy tovább szemlélődöm, lám, pusztává lett a bőven termő föld; minden város romokban hever az Úr színe előtt, izzó haragjától. Mert ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország; véget vetek neki! Erre majd gyászba borul a föld, és homályba burkolóznak odafönn az egek.”

Isten szüntelenül figyelmeztet minket, hogy térjünk vissza Hozzá és engesztelődjünk ki Vele és egymással. Krisztus igyekszik rávenni egyházát, hogy egyesüljenek. Már húsz éve kéri a pásztorokat, hogy tartsanak bűnbánatot és engesztelődjenek ki egymással, mozdítsák előre az egységet Húsvét dátumainak egyesítésével. Az egész világ hanyatlik gonoszsága és hitehagyása miatt. Nem csak Isten törvénye ellen vétkezik, hanem minden ellen, ami Szent, szüntelenül megbántva Istent. Ezért miért lepődik meg bárki, hogy a Szentlélek kegyelme növekszik, hogy segítségünkre siessen e sötét időben? De a sötétség ezúttal is üldözőbe vette a Világosságot. Az elmúlt évek során, amikor igyekeztem tanúságot tenni és továbbadni a világnak Isten Szavát, akadályokba ütköztem, sokan üldözőbe vettek, vádoltak, kigúnyoltak, rágalmaztak, tiltásokat és hamis vádakat zúdítottak rám. Mindez rendkívül megnehezítette a küldetésemet. Sokan közülük azt gondolták, hogy ezzel Istennek tettek szent szolgálatot!

Meg van írva a Szentírásban: “Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” (Jn 1,1) “Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” (Jn 1,9-11)

Az elmúlt évek során Urunk megpróbált értelmünkre hatni újra meg újra arra emlékeztetve minket, amit egykor szent prófétái, és amit Ő maga a parancsolataiban mondott. Urunk és Áldott Édesanyánk bűnbánatra, békére, szeretetre, egységre és imádságos életre hívott meg minket. Urunk eljött közénk és ma is eljön ily módon, hogy megvilágosítsa mindazokat, akik külön úton tévelyegnek, de mind a mai napig csak nagyon kevesen ismerték fel kegyelemteljes jelenlétét és még kevesebben fogadják el a hívását. Nem feledkezett meg arról, hogy először saját birtokába menjen, az Övéi közé, de az emberek keményszívűségükkel és hitetlenségükkel újra elutasították a Szeretetet. Mind a mai napig csak igen kevesen vannak, akik irgalmas felszólítására teljesen befogadták Őt és megbánták bűneiket, megengedve ezáltal Neki, hogy uralkodjon a szívükben.

A világ ma úgy viselkedik, mint egykor a fáraó: makacsságában és hitetlenségében megtagadja mindazt, ami Szent. Egyesekről azt mondja az Úr, a viselkedésük rosszabb, mint Szodomáé és Gomoráé volt. Ezekben az években Krisztus békéért könyörög Egyházához, a pásztorok közötti megbékélést és egységet kéri. Folyamatosan szól hozzájuk, Övéihez. Mégsem fogadják el az egységet mind a mai napig! Ehelyett sok pásztora kigúnyolja az ezekben a sugallatokban adott szavait, nevetségessé téve bensőséges Szeretetét és ellenségként kezelve az “egység” szót megkeményedett szívükben. Ezek a személyek közel állnak a pusztuláshoz, és mégis saját útjukat járják, és saját dolgukkal vannak elfoglalva.

Amikor az Ige testté lett, nem ismerte fel Őt a világ. Még akkor sem fogadták el, amikor saját népéhez ment el… A mi időnkben minden ember számára elérhetővé tette magát, de sokan megvetették útjait és azt, amit mondott. Nincs különbség az akkori és a mai világ útjai között: visszautasítást és hitetlenséget hordoznak szívükben az emberek.

Az Úr megkérdezi pásztorait:

Később egy másik üzenetben Krisztus így beszél pásztorairól:

Azután vannak olyanok, akik így beszélnek Isten szócsöveivel:

De Urunk mondja:

E szavak ellenére tovább folytatják azonban az üldözést megtiltva, hogy teremtményei előtt ismertté váljon Isten Szava, az a Szó, amely sok embert vezethetne bűnbánatra, megtérésre és hitre, arra indítva Istent, hogy megengesztelődjön, ahogy Ninive idejében is tette.

Íme egy másik figyelmeztetés:

1991. szeptember 11-én, pontosan 10 évvel a két amerikai torony nagy katasztrófája előtt az Úr nehezteléssel tekintett le a földre és e szavakkal figyelmeztetett minket:

2001. szeptember 11-én megrendült a világ a két torony lerombolása miatt, amely oly sok, többségükben ártatlan ember életét követelte. Szörnyű apokaliptikus jeleneteket látott a világ, és bár ilyen borzalmak történtek, ahelyett, hogy őszintén Istenhez fordult volna és bűnbánatot tartott volna, még rosszabb lett, mint azelőtt és háborúra rendezkedett be. Ahelyett, hogy felfogtuk volna, hogy mindez a saját hibáink, bűneink és hitehagyásunk miatt történt, mert a világ visszautasította Istent, továbbra is a Sátánra hallgattunk és a magunk útját jártuk és nem azt, amit Isten mutatott nekünk.

1991. december 24-én, Krisztus születésének éjjelén a mélyen megbántott Jézus újabb üzenetet adott:

Krisztus elénk tárja, mennyire bántja Őt, ha a karácsonyt családi összejövetelnek tekintjük, anélkül, hogy annak valódi tartalmára: Krisztus Születésére emlékeznénk.

Karácsonykor minden keresztény arra kap meghívást, hogy örvendezve ünnepelje Krisztus születését, menjen el templomba és ünnepelje az Ő Szent Nevét. Hitehagyásukban azonban sokan inkább a karácsonyfát ünneplik és imádják, megajándékozzák egymást, betegre eszik magukat, és haszontalanságokkal szórakoztatják magukat.

Ezután számos további figyelmeztetés következett. De volt három figyelmeztetés, melyek a 2004. december 26-án Ázsiában pusztító cunamival foglalkoznak. Az első figyelmeztetés már 1987. szeptember 10-én elhangzott:

Ezt írtam: “Hirtelen arra emlékeztetett Jézus, amit múlt éjjel álmodtam, és el is felejtettem. Ugyanaz a látomás volt, amelyet nemrég láttam, de álmomban rosszabbnak látszott “. Az Úr így szólt:

Ezt írtam: “Emlékszem, ahogy közeledni láttam, mint egy óriási hullámot. Megpróbáltam elfutni és elrejtőzni, bár tudtam, hogy lehetetlen.” Megkérdeztem az Urat: “De miért teszed ezt, ha szeretsz bennünket? Miért?“Ezt a választ adta:

Ekkor megkérdeztem: “Mit tehetünk, hogy megállítsuk ezt?“Isten így válaszolt:

Forrás: http://www.defending-vassula.org/prophecy_comment

1993. december 28.

Mi pedig mindnyájan födetlen arccal tükörként vetítjük ki az Úr ragyogását, egyre ragyogóbbá válunk, míg annak képmásává változunk, akit visszatükrözünk. Ez az Úr műve, aki Lélek.¹

Béke legyen veled! Boldog az az ember, aki kincsként őrzi ezt a prófétai üzenetet. Kiváltságos nyájam vagytok… Vassula, felkészült lelked az írásra?

Őrizd lelkemet a Te Lelkedben és engedd, hogy megtegyem a tőlem telhető legjobbat, hogy örömet szerezzek Neked!

Eljövök táborodba.² “Istenük eljött hozzájuk a táborba.”³ Eljövök, hogy találkozzak első gyümölcseimmel. El fogok jönni népemhez, amely nem cserélt fel engem arra, aminek nincs hatalma.⁴ Eljövök a szentekhez, akik állhatatosak maradtak és megőrizték hitüket. ⁵

Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen benneteket, mert sokan nem fogják elhinni, hogy megkezdődtek a szülési fájdalmak és már a végső szakaszba jutottak. Ezek a fájdalmak még fokozódni fognak most, mert földi uralmam igen közel van. Ünnepélyesen mondom nektek, egyetlen ember sem maradna életben a megpróbáltatás és ama napok szorongattatása után, ha áldozatos lelkeim nem engesztelnének a gonoszakért. Nem, sokan nem értik közületek, miképpen fog közbenjárásuk megmenteni benneteket. és nektek, akik saját házamból jöttök és ezt mondjátok: “Ezek a próféták hazugságot jövendölnek Isten nevében. Nem az Isten küldte őket. Jövendöléseik azokat veszik célba, akiket Ő a legjobban szeret.” Mondom nektek: Azok a próféták, akiket nem én küldtem, de az én Nevemben jövendölnek, csak az eljövendő jó dolgokról fognak beszélni.

Az én prófétáimat azért küldtem hozzátok, hogy féltő aggodalommal kérjenek: “Tartsatok bűnbánatot!, mert Isten haragja lángot vet és megéget benneteket!” De ti nem figyeltek, és fenyegetésnek veszitek, amikor prófétáim fájdalommal kiáltják: “Tartsatok bűnbánatot, mert a romboló már ott van minden városban és egyikőtök sem menekül meg tőle. A völgy óriási sírrá vált. Tartsatok bűnbánatot, vagy ti is ott fogtok meghalni!” De ti nem figyeltek.

Te, aki nem hiszel, nem olvastad?

“Aki szívesen veszi az intelmet,
az szeret tanulni;
aki haragszik, hogyha dorgálják,
az oktalan.” ⁶

Fordítsátok figyelmeteket e példabeszéd felé!
Mondom nektek, azért veszítettétek el okosságotokat, mert lelketek elégedett. önbizalmatok és önelégültségetek elvakított benneteket, és lábatokat arra késztette, hogy elfussatok prófétáim elől és ne is halljátok meg őket. Miért akartok annyira őseitekhez csatlakozni, akik azt mondták: “Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták vérében!”⁷ Azért küldöm prófétáimat és udvarom legjobbjait, hogy megmentselek benneteket!

Mondom nektek, pásztoraim közül egyesek ellenem lázadnak, pusztasággá tették e nemzedéket, és arra késztették, hogy hagyja el hitét. Ti azonban továbbra is fenyegetésnek tartjátok égi jelemet. Amikor csordulásig töltöm Mannával az eget⁸, hogy úgy szálljon le rátok, ahogyan a reggeli harmatcsepp hull a földre, hogy őszinteséggel töltse meg szájatokat, ti iszonyodva fogadjátok és szívetek meggondolatlanul ítél. Amikor azt látjátok, hogy tábort verek fölöttetek sorra a lelkekben⁹, reszkettek és hozzáláttok táboraim elpusztításához.¹⁰ Az én birtokaim… Amikor meglátjátok az égen mint ragyogó jelet, a szövetség ládáját¹¹, ezt a fénylő kincset feltűnni szemetek előtt, ezt a csodát, amely dicsőségemet foglalja magában, ti megtámadjátok és kifosztjátok mindazokat, akik szívesen fogadják dicsőségemet…

Áldott az, aki megízleli rejtett Mannámat. Ez a ti üdvösségetek tápláléka¹², és aki megízleli, bebocsátást nyer országomba, hogy osztozzon dicsőségemben… Egyedül én vagyok a Bölcsesség. én, az Isten beszélek hozzátok, és ma még inkább megjelöllek benneteket Szentlelkem pecsétjével, mint valaha. Nyissátok ki szíveteket és fogadjátok azokat a lelki áldásokat, amelyeket szüntelenül küldök nektek az égből! Ismerjétek fel trónomat ti is, ahogy a szentek maradéka felismeri. Ismerjétek fel az Emberfiának ezt a nagy és csodálatos jelét, és csatlakozzatok a szentek himnuszához:

Szentlelkem össze fogja gyűjteni a bénákat és összehívja azokat, akik eltévedtek. Belém lesznek oltva, hogy újból tiszteljék Szent Nevemet és helyreállítsák országomat a Földön. Vassula, kegyelmem van rajtad, mitől kell hát félned? Veled vagyok… állítsd helyre házamat!…¹⁵ Mondom neked, hamarosan velem leszel. Addig is tedd ismertté Atyám Nevét és az én Nevemet, hogy gyermekeim felismerjék, kihez tartoznak és kitől származnak. Engedd meg, hogy igénybe vegyelek tervemhez! Kicsim, én, Jézus megáldalak! IC

1 vö. 2 Kor 3,18
2 Isten arra utal, hogy jelen lesz és velem lesz.
3 1Sám 4,7. Lelkünk Isten táborává válhat, amelyben Ő élhet. Ugyanúgy lehetünk Isten trónja is.
4 Utalás a Jel 13,14 versére: a vadállat szobrára.
5 vö. Jel 13,10
6 vö. Péld 12,1
7 Mt 23,30
8 Isten az Ő Szentlelkéről beszél.
9 vö. 1 Sám 4,7
10 A tábor itt lelkeket jelent, amelyeket Isten magához ragadott és sajátjává tett.
11 A szövetség ládája Isten jelenlétét, valamint Isten Szentlelkét jelenti ebben a szakaszban.
12 A “táplálék”, a lelki tudás: a bölcsesség itt a Szentlelket jelenti. A héberek a szövetség ládájában elhelyezett edényben tartották az égi mannát. (vö. Zsid 9,4)
13 vö. Jel 15,3
14 vö. Jel 14,4
15 Isten ezt rövid szünet után mondta, nagyon komoly hangon, de mégis igen szelíden, fenséggel és tekintéllyel.

Forrás:Igaz Élet Istenben Üzenetek

1987. október 26.

Október 24-én éjszaka Isten megvilágosított, hogy megértsem; miért jelent meg Szűz Mária hatalmas szobor alakjában unokatestvérem előtt. Ezáltal erősített meg bennünket abban, hogy Isten akarja és megengedi, hogy templomában olyan szobrokat állítsanak fel, amelyek Őt és a Szűzanyát ábrázolják. Majd október 25-én éjszaka ismét megvilágosított, és megértette velem, hogy beleegyezik és megengedi nekünk, hogy templomát az Őt ábrázoló fényképekkel és festményekkel díszítsük… az 1987. Ez volt a második olyan üzenet, amelyben olyasmit engedett meg, amit más keresztények elítélnek.

Megengedem Egyházamnak, hogy ábrázoljon engem. Ne fosszátok meg ruháimtól Testemet, ékesítsétek, szépítsétek, hagyjátok meg olyannak, amilyen. ¹

Figyelj Vassula, én vagyok az Egyház – bízzál bennem. Kedves, én vagyok Jahve. Írd leányom: Ó teremtés, nem támasztottam-e szenteket és prófétákat, hogy figyelmeztesselek az idők végére? Nem jövendöltem- e meg, hogy mennyei csarnokomból angyalt küldök nektek titkos szándékom kihirdetésére, hogy beteljesülhessen? Szavam változatlansága újból be fog igazolódni. Nem mondtam-e meg nektek előre, hogy az lesz hírvivőm küldetése, hogy közvetítse kinyilatkoztatásomat? Az én tanúságtételem a prófétaság lelke. Örüljetek és vigadjatok mindannyian, akik hűségesek vagytok hozzám! Jaj a hűtleneknek, mert Szavam úgy éri utol őket, mint a kard, lesújt rájuk, megsemmisíti hamis bölcsességüket, ami teremtésemnek azt sugallja, hogy a Sátán hálójába essen, bárányaimat pedig istentelen, félelmet nem ismerő, erkölcstelen néppé alakítsa. Látomást adtam neked Vassula a figyelmeztetésről, utaltam arra, hogy mit tettem Szodomával és Gomorrával. Vegyék komolyan figyelmeztetésemet, mert én, az Úr jövendöltem meg teremtésemnek, hogy ha meg nem tér és el nem fogad Teremtőjének, kardom lesújt rá. Végtelen irgalmamból szállok le a Földre, hogy figyelmeztesselek benneteket. Én beszélek, az Igazság Lelke, figyeljetek, mit mondok egyházaimnak! Teremtés, ne maradj tétlen, add tovább figyelmeztetésemet! Én, az Úr, az ajtóban állok és zörgetek. Aki meghallja hangomat és kinyitja az ajtót, ahhoz bemegyek, és vele étkezem, ő meg velem. Ne féljetek, én beteljesítem Szavam. Előtted állok.

Uram, arra utalsz talán, hogy személyesen terjesszem figyelmeztetésedet? Ha igen, mi többet tehetnék a másolatok készítésénél?

Engedd, hogy beléd véssem, tőled mindössze szeretetet kérek, már kiválasztottam azokat, akik továbbadják üzenetemet. Jöjj, veled vagyok, érezz engem, érezd jelenlétemet, igen! ² Szeress!

Szeretlek Jézusom, taníts meg arra, hogy még jobban szeresselek, úgy, ahogy Te akarod!

Én vagyok!

1 Ez azt jelenti, hogy a katolikusok és a görögkeletiek feldíszítik templomaikat.
2 Felismertem Jézust.

Forrás : Igaz Élet Istenben Üzenetek …

a Vassulával 1991-ben készült kanadai TV interjú alapján

Riporter: Kedves barátaim, Isten hozta önöket! Vendégünk  Vassula Ryden, korunk ismert misztikusa, aki 44 éves koráig nagyon távol élt vallásától, bár részesült a szent keresztségben a görögkeleti liturgia szerint. Isten  1985-ben szólította meg őt. Akkor teljes szívvel visszatért az Úrhoz, és egész életét átadta Neki. Néhány évi fölkészítés után Jézus azzal a küldetéssel bízta meg, hogy országról országra terjessze az Úr üzenetét.

Vassula: Jó napot kívánok!

R: Az Úr fontos üzenetet bízott önre az emberek nagy hitehagyásával kapcsolatban. Jézus azt mondta önnek, hogy napjainkban súlyos aposztázián esik át a katolikus, a görögkeleti és a protestáns egyház, vagyis napjainkban éljük át az egyházak hitehagyását. Mit akar ezzel mondani az Úr?

V: Az aposztázia a hit elvesztését jelenti. Már nincs hitünk. Dániel próféta megjövendölte ezt és Szent Pál is, sőt a Biblia más prófétái is. Jézus Dániel prófétáról beszélt nekem, és megmutatta az erről szóló részt Szent Pálnál is. Fölolvasom önöknek, mert nagyon érdekes, amit Dániel mond (11,31):  Megjelennek (a király) hadai: meggyalázzák a szentséges várat, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és fölállítják a vészthozó undokságot.

R: Ez Dániel könyve.

V: Igen, ezt Dániel mondja, majd Jézus is megjövendöli Máté szavaival (Mt 24): Sokan el is tántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölni fogják egymást. Számos hamis próféta támad, és sokat tévedésbe ejtenek. A gonoszság elhatalmasodásával sok szívben kihűl a szeretet, …. Amikor majd látjátok a szent helyen a Dániel próféta által megjövendölt gyalázatos pusztulást  aki olvassa, értse meg!  akkor aki Judeában van, fusson a hegyekbe. Aki a háztetőn van, le ne jöjjön, hogy kivigye holmiját a házból, és aki a mezőn, vissza ne térjen, hogy elvigye köpenyét. Jaj a várandós és a szoptatós asszonyoknak azokban a napokban! … Akkor olyan nagy gyötrelem lesz, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig, és nem is lesz. Ha meg nem rövidülnének azok a napok, egyetlen ember sem menekülne meg. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.

R: Kérem mondja meg nekünk, mert a bibliamagyarázók évszázadok óta kutatják, hogyan is értsük azt, hogy meggyalázzák a szentséges várat…

V: Jézus úgy érti ezt, hogy mi magunk vagyunk a szentélyek, a városok, a Szentlélek szentélyei, mert bennünk lakik az Isten. A mindennapi áldozat Jézus keresztre feszítése, önmaga föláldozása, ami a szentmisében ismétlődik mindennap.

R: A mindennapi áldozat megszüntetése tehát a szentmise megszüntetése.

V: Úgy van, a szentmiséről van szó. A gyalázatos pusztulás pedig nem más, mint az emberben lévő lázadás. Tagadják az Oltáriszentséget, Jézus istenségét és a föltámadást. Sőt olyan emberek is vannak az Egyházban, akik már most sem hisznek ezekben az igazságokban, akik mindezt csak jelképnek tartják. Áthatja őket a racionalizmus, márpedig Jézus azt mondja, hogy a racionalizmus ateizmushoz vezet. Erről beszél, ez a teljes hitehagyás.

R: Ismerek olyan prédikátorokat itt Ottavában, akik bevallják, hogy nehezükre esik letérdelni a tabernákulum előtt.

V: Igen, erről szólnak a jövendölések. Ezt tartalmazza a Dániel könyvéből fölolvasott vers is. És még messzebb megyek ennek az igének a magyarázatában, miszerint Jézus azt mondta, hogy a racionalizmus ateizmushoz vezet, mert mindent racionalizálni akarunk, mindent meg akarunk magyarázni. Már nem hiszünk a csodákban, a természetfölöttit nem tartjuk természetfölöttinek. Mindent meg akarunk magyarázni. És ez a lázadás lelke. Szent Pál írja a 2. Tesszaloniki levél 2. fejezetében, hogy Urunk Jézus Krisztus eljövetele előtt két jel lesz, az elpártolás (a hitehagyás), és nyilvánvalóvá lesz  a bűn embere (a lázadó). A mai ember valóban minden fölé akar emelkedni. Más szóval itt van már közöttünk a lázadó erő, az ateizmus, a szekták, amelyek visszautasítják Istent mint a keresztre feszített, a föltámadott és a megdicsőült Krisztust.

A szentséges vár mi vagyunk, a mindennapos áldozat megszüntetése  pedig a szentmise visszautasítása.

R: Az elmúlt alkalommal egy olyan fölmérésről beszéltünk, amelyben francia papokat kérdeztek meg, hiszik-e, hogy Jézus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben? A papok 23 %-a már egyáltalán  nem hisz abban, hogy Jézus jelen van a Szent Kenyérben. A papok 23%-a nem hiszi ezt Franciaországban!!!

Erről beszélhetett az Úr. Ez a hitehagyás.

V: Ez az, mert ezáltal a hívők egy része is eltávolodik.

R: Nálunk manapság már szinte senki sem jár gyónni, ritka kivétellel találkozunk csak. Általában nem járulnak a bűnbocsánat szentségéhez az emberek. Nálunk már szinte senki sem jár gyónni. Ennek ellenére vasárnap szinte mindenki áldozik.

V: Ez borzalmas. Mert annak, aki súlyos bűn állapotában szentgyónás nélkül járul a szentáldozáshoz, maga a Mennyei Atya küldi ezt az  üzenetet:  Utálatos dolog előttem, ha valaki súlyos bűn állapotában veszi magához Fiam Testét és Vérét. Ez utálatos Isten szemében.

R: Az Egyház mindig azt tanította, hogy a szentáldozáshoz a kegyelem állapotában kell járulni, és most mégis halálos bűnökkel megterhelve megyünk … nem is tudjuk, milyen súlyosan bántjuk  meg Istent.

V: Sok olyan ember van  bizonyosan találkozott már ön is ilyenekkel, én magam is ilyen voltam  akik azt mondják: nekem elég az, ha Istennek meggyónok, nem kell ahhoz közvetítő, így is meghallgat engem.

Ez igaz, Isten meghallgatja, de ő akarja, hogy menjünk el a gyóntatókhoz is, mert a pap képviseli Istent, és gyónás után áldást kapunk tőle Jézus nevében  ez nagyon fontos. Ez az Úr akarata, és engedelmeskednünk kell Neki, nem szabad lázadni kérései ellen …látja, már megint itt vagyunk a lázadás lelkénél.

R: Az Egyházban pusztító lázadás lelkénél…

V: Igen, lázadunk, semmibe vesszük a tíz parancsolatot, sőt épp az ellenkezőjét tesszük, és ez a lázadás lelke, amiről a próféták jövendöltek, és amiről Jézus azt mondja: Közvetlenül visszajövetelem előtt elterjed a világon a lázadás lelke. Visszajövetelem nagyon közel van, ezért üzenek küldöttek által, és ezért küldöm el Édesanyámat mindenhová, hogy megnyissa a Szentlélek számára az utat. Ahogyan egykor a Szűzanya utat nyitott a Messiásnak  hiszen ezért lett megteremtve  most újra eljött hozzánk, hogy előkészítse és egyengesse az Úr útját, a Szentlélek útját.

R: Az 1991-es üzenetekben Isten Édesanyja, a mi Szent Édesanyánk szól hozzánk. Azt olvassuk, hogy a Sátán olyan most, mint egy megvadult bika, a Szűzanya Szíve szenved attól, ami jönni fog. Beteg a Szíve attól, ami majd bekövetkezik.

V: Sőt később még ezt is mondja: Az Atya  irgalomból nem mutatott meg nekem mindent. Ehhez mit szól?

R: Nem mutatott meg mindent saját Édesanyjának!

V: Az Édesanyjának sem!

R: És mindannak az aposztázia miatt kell bekövetkeznie, ami szükségszerűen Isten ítéletét vonja maga után.

V: Igen, a pokol felé vezető úton nagyon sok olyan lélek van, akik azért buktak el, mert visszautasították Istent. A pokol azt is jelenti, hogy nem fogadjuk el Istent, visszautasítjuk őt. És ha ebben az állapotban halunk meg, akkor ilyenek maradunk. És ez iszonyú, mert nincs annál súlyosabb pillanat, mint amikor a lélek elutasítja Istent, és belezuhan a pokolba. Nem kér Istenből. Nem kell neki Isten!

R: Vassula! A Szent Szűz azt is megmagyarázta, miért jelenik meg annyi helyen az utóbbi időben. Ezt mondja:

Bejárom az egész Földet, hogy jóságos lelkekre leljek, de nem találok elég nagylelkűséget, amit fölajánlhatok Jézusnak, ami lecsillapíthatná az Atya igazságosságát.

Roppant nagy engesztelést kell még nyújtani! Jézusnak jóságos lelkekre van szüksége, akik készek mások helyett vezekelni.

R: Mit jelent ez, Vassula?

V: Először is azt jelenti, hogy ha nagylelkűek vagyunk, mindent fölajánlunk Istennek, egészen ráhagyatkozunk, neki adjuk lelkünket, önmagunkkal… mindent! Annak, akit nem szeretünk, nem szoktunk ajándékot adni. Meg kell ismernünk Istent az ima által, különben nem tudjuk megélni az első parancsolatot, nem tudjuk szeretni Istent. Márpedig ha nem szeretünk valakit, akkor nem lehet erőltetni, hogy adjuk át neki magunkat és az időnket, hogy áldozatokat hozzunk érte. Nem leszünk nagylelkűek. Ez így van!  Minél jobban szeretjük Istent, annál jobban szeretnénk mindent Neki adni. És Vele lenni az imádságban. De ehhez szeretni kell Istent. És ez is olyan ajándék, amit ő ad. Ezt mondja: Kérjetek és kaptok és ezt ő maga AKARJA adni. Bízzunk benne! Ha nem szeretjük Istent eléggé, akkor kérni kell a szeretet kegyelmét, hogy tudjuk szeretni Őt. Hogy is mondjam: áldozatkész lélekké kell válnunk. Elfogad minket  persze a lélek képessége szerint; mert Isten nem kér olyat, amitől összeroppanunk, hanem elfogadja, amit a lélek nagylelkűen adni akar.

R: Öntől kérte az Úr, hogy váljon áldozattá?

V: Igen.

R: És mindenkitől kéri, hogy legyen az ő áldozata, vagy csak egyesektől?

V: Ez a lélektől függ. Ha talál egy olyan lelket, aki nyitott, aki adni akar, aki fölajánlja magát… De Ő marad a boss, a főnök, (mindketten nevetnek) Ő dönt.

R: A Szűzanya sok helyen megjelenik. Például Medjugorjéban, ahol azt kéri, hogy az emberek hetente kétszer böjtöljenek, szerdán és pénteken, és hogy szüntelenül imádkozzanak. Öntől is kérte az Úr, hogy böjtöljön szerdán és pénteken?

V: Igen. De eleinte nem ment. Tehát kezdetben csak péntekenként böjtöltem, de elég könnyűnek tűnt, úgyhogy egy hónappal később már szerdán is böjtöltem. Ezt akarta Isten. Ha azonban egészségi okokból nem ajánlatos kenyéren és vízen élnünk, úgy is böjtölhetünk, hogy nem esszük meg amihez kedvünk lenne. Nem-et mondunk saját magunknak. Ehhez akarat kell.

R: És nagylelkűség.

V: És nagylelkűség. Mert nem-et mondok saját magamnak, mert testi vágyamat az Úrnak ajándékozom.

R: Beszéltünk a hitehagyásról, és ön azt mondta, hogy az Oltáriszentség elutasítása is egyik jele a hitehagyásnak. A lázadás lelke, vagyis a lázadó ember válogat a parancsolatok között, és csak azt tartja meg, amelyiket kedve van megtartani, és ez is hitehagyás. A válogatás a parancsolatok között, egyiknek vagy másiknak visszautasítása: ez olyan aposztázia, ami elárasztja, megfertőzi a világot. Például a 6. parancsolat semmibevevése, amely a házasságtörést, a paráznaságot és a házasságon kívüli szexuális életet tiltja. Ez is komoly része az aposztáziának.

V: Igen, és az abortusz is az. Nagyon súlyos bűn.

R: Az abortusz gyilkosság.

V: Igen, gyilkosság. És tényleg nagyon súlyos bűn, bárcsak fölfognánk, hogy mit teszünk ezzel!

R: Ráadásul Kanadában az abortusz engedélyezett, semmilyen törvény sem akadályozza! Pedig ezzel Isten 5. parancsolata ellen vétünk.

V: Ez borzasztóan súlyos dolog, könyvemben 2-3 bekezdés kifejezetten az abortuszról szól, és nagyon komolyan mondom, hogy ez rendkívül súlyos dolog. Ez bűncselekmény.

R: Emlékszik Vassula, hogy mit mondott önnek az Úr az abortusszal kapcsolatban?

V: Azt mondta, hogy ha abortuszunk volt, és ebben a súlyos bűnben halunk meg, mert nem bántuk meg, elkárhozhatunk. Meg kell bánnunk bűnünket.

R: Bűnbánatot kell tartanunk. És ha valaki paráználkodik, vagy házasságtörést követ el, de megbánja, akkor mi történik?

V: Abban a pillanatban, amikor megbánja, Isten mindent elfelejt.

R: Teljesen elfelejti?

V: EL-FE-LEJ-TI.

R: Az Úr nem is fog emlékezni rá?

V: Csak akkor nem, ha szívből megbánjuk! Nem csak azért kell megbánnunk, mert félünk, vagy mert ennek ez a rendje, hanem meg kell fontolnunk, hogy mi a bűn, mert bűnt követtünk el. A bűnbánat azt jelenti, hogy azt mondom: Uram, bocsáss meg!, és minden el van felejtve. Minden. Így megmenekülünk.

R: Egy másik nagy bűn itt nyugaton a materializmus, és ez az Isten tizedik parancsolata elleni vétek. Azt kívánjuk, ami a felebarátunké. Sóvárgunk utána, birtokolni akarjuk. Egyre többet akarunk, és azt hisszük, hogy  boldogságunk az anyagi javaktól függ. Egy új autó, a vásárlás…

V: Ezek a mai bálványok.

R: Akkor ez még az első parancsolatot is megsérti?

V: Meg bizony. Bálványt csinálunk például a TV-ből. Három óra hosszat ülünk előtte, és hiábavalóságokat nézünk. Ahelyett, hogy az Oltáriszentség előtt töltenénk három órát imádásban, egy dobozt nézünk, amiből ráadásul semmi hasznunk sincs. Csak az időnket rabolja. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne nézzünk TV-t, de osszuk be az időnket. Jézus azt mondja: Szánjatok egy kis időt rám is! Megtehetjük! Végül is Ő teremtett minket. Hozzá tartozunk.

Jézus Sokat beszél ezen kívül a közömbösségről. Közömbössé váltak az emberek.

R: Ez mit jelent?

V: Azt jelenti, hogy már semmi sem érdekel minket. Alszunk. Az alvás állapotában vagyunk. Ez a közömbösség.

R: Könyvében ön az Antikrisztusról beszél, a sátáni lázadás szelleméről, ahogy az Írás mondja: a lázadó, a vészes pusztító betelepedett templomomba! Ezek azok az emberek, akik odaadták magukat a Sátánnak, akiknek a szíve a Sátáné, ő él bennük ott, ahol Isten szeretne lenni. Hiszen mi magunk vagyunk Isten városa, a Szentlélek temploma.

V: Megsemmisítették a mindennapi áldozatot, és mit adtak helyette? Azt, ami a Sátáné! Végül már a Sátán uralkodik rajtunk. Ő uralkodik, és mi lázadunk. Minden gyöngeségünket fölhasználja, hogy Istennel szembefordítson. Hogy mindazt megtegyük, ami nem kedves Isten előtt.

R: És ezért hagyunk föl az Oltáriszentség imádásával is, pedig az Isten iránti kötelességünk, de az életünk is. Legutóbb például azt láttam egy templomban (nem az én parókiámon), hogy az emberek még csak le sem térdeltek az átváltoztatásnál, mindnyájan állva maradtak, mintha manapság már nem lenne fontos az, hogy Jézust leborulva imádjuk.

V: Jézus valóban sokat beszélt az Oltáriszentséget megillető imádásról, arról, hogy mi már nem tudjuk, mit jelent az imádás. Az emberek túl sokat nézik a TV műsorokat, és azt mondják magukban: Isten követelőző, túl sokat akar tőlünk.

Nézzenek rám! Nekem fogalmam sem volt ezekről a dolgokról. Ellene voltam a gyónásnak. De Jézus lépésről lépésre vezetett. Amit ma kér tőlem, azt az elején még nem kérte; csak kis dolgokat kér a lélek képességei szerint….nem ragad meg és nem mondja, hogy Ezt akarom! Egyébként egyszer erre vonatkozóan mutatott egy példát. Kért tőlem valamit, és bár féltem, hogy nem jól csinálom, mégis megpróbáltam megtenni, mert Isten kedvében akartam járni. Én elégedetlen voltam magammal, ő viszont elégedettnek tűnt. Megkérdeztem, hogy miért elégedett velem? Azért, mert megpróbáltad válaszolta. Ha próbálkozunk egy kicsit, ha őszinték vagyunk magunkhoz és Őhozzá, Ő elégedett. Mert ez megnyílás Isten felé. Nyitottá válunk, mert fejlődni, tanulni akarunk.

R: Jóakarattal…

V: Jóakarattal, igen. Isten minden alkalommal gratulál nekünk, ha egy lépéssel előbbre haladunk, és azt mondja: Jöjj! Még egy lépést! Jöjj felém! Még…!

R: Mi saját erőnkből nem vagyunk képesek megszentelődni. A Szentlélek az, aki szentté tesz minket. A Szentlélek csak azáltal tud egyre jobban birtokba venni bennünket, ha  AKARJUK, és tesszük a jót. Ő pedig egyre több erőt ad, hogy olyanok legyünk, mint Jézus.

V: Kezdetben csak apró lépéseket teszünk,  mint a kisgyermek, aki járni tanul. Az édesapja előtte áll, és bíztatja: Bátorság! Még egy lépést, na még egyet, mindjárt ideérsz, látod? És ez így folytatódik. Ha elkezdünk  járni, biztosabbak leszünk önmagunkban, és bátrabbak is. Isten felé is ugyanígy haladhatunk.

De meg kell tenni az első lépést ahhoz, hogy elinduljunk. Azt kell mondani: Igen! És ő tovább lendít minket, vagyis bíztat, bátorít arra, hogy a következő lépést is megtegyük. Azután még egyet. És a végén járni fogunk. Sőt, Jézus mellett tudunk haladni, Vele együtt fogunk járni.

R: Ön majdnem úgy beszél Jézusról, mint egy papáról.

V: De hát Ő olyan nekem, mint a papám! Ő mindenki számára Papa. Gyöngéd, közvetlen Apa, szeret minket.

R: Ő egy apa.

V: Ő az Apa.

R: Egészen közel van mindannyiunkhoz. Ő az Isten, aki végtelenül hatalmas, mégis Apánk akar lenni. Ön néha Papának is szólítja?

V: Van, amikor ez jön a számra, főleg amikor görögül beszélek. Egyszer például egy barátnőmmel beszélgettünk arról, hogyan kellene valamit elintézni, és akkor hirtelen azt mondtam: Tudod, Papa azt mondta, hogy így kellene…(nevetnek).

R: Hogyan mondja, amikor Papának hívja?

V: O bábász. Görögül: o bábász. Arámul: Báb ábbá. O bábász görögül.

R: És a mennyei Atya mit szól, ha így szólítja?

V: Tudja, először nagyon megijedtem, bocsánatot kértem: Ne haragudj, hogy Papának szólítottalak (nevet), de ő azt mondta: Dehogyis! Olyan ez, mintha egy drágakövet nyújtanál át nekem! Örül neki.

R: Ugyanezt a szót mondta Jézus a Getszemáni kertben, amikor vérrel verejtékezett és annyira szorongott mindattól, ami Rá várt: Júdás árulásától, Péter tagadásától, és az összes apostol, minden idők emberének bűneitől, és szívéből tört föl a kiáltás: Apám, Apám!

V: (elgondolkozva) Igen…És ha egyszer már hagytuk, hogy a Szentlélek elárasszon bennünket, ha már helyet adtunk Neki, akkor már szinte bennünk lélegzik: Ő maga fog így kiáltani a szívünkben: Abba!…A Lélek kiáltása ez!

R: És azt jelenti: Apám.

V: Papa…

R: Csodálatos…

V: Daddy!

R: Valóban, Ön angolul Daddyt mond.

V: Igen.

R: És az Atya örül ennek.

V: Nagyon örül. Szereti, ha így szólítjuk. Örül. Mert bizalommal megyünk az Úr elé. Bízunk Benne, tudjuk, hogy szeret minket, és mindent elmondunk Neki, és Ő AZ EGYETLEN, aki megért bennünket. Ő az egyetlen, aki  igazán  megért minket. És ha őszinték vagyunk, akkor segíteni fog nekünk, megvigasztal minket, mert egyedül Ő tud bennünket maradéktalanul megvigasztalni.

R: Előző témánkhoz visszatérve, Vassula, úgy tűnik, hogy az Egyházat valóban áthatja az aposztázia. Ami például Kanadában a vallásgyakorlatot illeti, a katolikusoknak csak 15%-a jár rendszeresen minden vasárnap misére. És akárhogy nézzük, ez csak kis része az egésznek.

V: Hát ami az orthodoxokat illeti…

Ezzel kapcsolatban elmondom önöknek, hogy amikor egyszer Pathmosz-ra mentünk, majdnem hajószerencsétlenség ért minket. Főleg 20-30 év körüli fiatalok utaztak a hajón, de lehet, hogy csak  18 évesek voltak, és az eset kapcsán a vallásra terelődött a szó. Minden görög odajött hozzánk, hogy részt vegyen a beszélgetésben. Szinte mindenki ott volt a hajóról…és én meg voltam döbbenve ateizmusuktól.

Fiatalok, még diákok voltak, és ilyeneket mondtak:  Megőrült, hogy még hisz ezekben a butaságokban? Az 2000 éve volt, hogy az embereknek ilyesmivel volt tele a fejük, és azok is elég tébolyultak lehettek! Mi a modern korban élünk, már nem hiszünk  ilyesmikben. Már nem hiszünk Krisztusban. Ez csak történelem, mítosz, butaság.

Nagy vitába keveredtünk, és mégis volt közöttük egy-kettő, aki megingott, aki elgondolkozott, és el tudta képzelni, hogy Isten létezik.

R: Köszönöm a beszélgetést.

V: Én is köszönöm.

R: És ön, kedves nézőnk, aki talán eddig másképpen vélekedett, talán önt is elgondolkoztatja mindaz, amit hallottunk. Talán már munkálkodik önben a Lélek, és ön most nem tudja mit tegyen. Jézus szava mondja meg, mit kell tennünk. A Rómaiakhoz szóló levél 9,10. versében találhatók ezek a gyönyörű sorok:

Ha tehát száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten föltámasztotta a halálból, üdvözülsz.

Egyszerűnek tűnik, hogy valljuk meg szájunkkal, és higgyünk abban, hogy Jézus föltámadt. Szent  Pál is azt írja, hogy már egyedül ez lehetővé teszi, hogy az Atya kiárassza önre is Szentlelkét, hogy önt is életre keltse, hogy fölkeltse a halálból, a sírból. Ez Isten Szava. A szív hite magában foglalja az igazságot. Az igazság és az Isten parancsa szerinti élet, valamint  a száj tanúságtétele vezet az üdvösségre. Ez egy újjászületett, újjáformált élet, bensőséges élet Édesapánkkal, az Örök Atyával.

Kedves nézőnk, Isten szereti önt! Csak az első lépést várja öntől, hogy kiáradjon az ön lelkébe, életébe, hogy a kezébe emelje önt. S ha már az Atya kezében van, senki el nem szakíthatja önt onnan, mert Ő erősebb mindenkinél.

Jöjjön, helyezkedjék bele a kezébe most! És ennek a műsornak a végén forduljon az Úrhoz, ajánlja föl magát Neki, simuljon a karjaiba!

Isten áldása legyen önökkel!

Jézus szavai:

Szükségem van szívetek minden csepp szeretetére, hogy megmentsem azokat, akik az örök tűz felé tartanak…. Forrón szeress engem, mert engeszteléseddel, amely egyesül szent vértanúim engesztelésével, megdicsőítesz engem…. Isten meg tud engesztelődni imátok hatására… Áldozatot vállaló lelkekre van szükségem, hogy a gonoszságot jóval fizessem vissza, hogy a gonoszságot önfeláldozással fizessem vissza. Ajánljátok föl nekem akaratotokat, és én a béke és a szeretet eszközévé, a kiengesztelődés és az egység eszközévé teszlek benneteket.

(1990.október 20.)

A Szűzanya szavai:

Bejárom az egész Földet, hogy jóságos lelkekre leljek, de nem találok elég nagylelkűséget… Roppant nagy engesztelést kellene még nyújtani! Jézusnak jóságos lelkekre van szüksége, akik készek mások helyett vezekelni… Engedjétek ezért, hogy gyönyörű kertté alakítsam szíveteket a Szent Isten számára, hogy a szentség, a szeretet, a béke, a tisztaság, az engedelmesség, az alázat és a hűség lelkét találja bensőtökben. Királyotok ezeket az erényeket akarja fölhasználni a gonoszság hatalmának legyőzésére. Ébredjetek álmotokból gyermekeim, és változtassátok meg szíveteket!

(1990.november 3.)

Forrás: http://www.tlig.org/hu/huapostasy.html