Az észak-lengyelországi Bialystoki Érsekség hivatalos közleménye szerint a Edward Ozorowski érsek által felállított egyházi vizsgálóbizottság, amely a 2008. október 12-én, Sokólkában történt eucharisztikus csodát volt hivatott kivizsgálni, befejezte munkáját.

A közlemény szerint a 2009. március 30-án felállított bizottság megállapította a következõket: 2008. október 12-én a sokólkai Szent Antal-templomban tartott misén a plébános, Stanislaw Gniedzieko kezébõl áldoztatás közben véletlenül kihullott az átváltoztatott Szentostya, és leesett a földre. A liturgikus elõírásoknak megfelelõen a pap az Eucharisztiát egy vízzel teli edénybe helyezte, és a tabernákulumba zárta; a mise után a sekrestye széfjében helyezte biztonságba. Ilyenkor az Eucharisztia pár nap alatt fel szokott oldódni a vízben. Itt azonban nem ez történt.

Amikor pár nap múlva, 2008. október 19-én a plébános kinyitotta a széfet, vörös foltot látott az Oltáriszentségen. Október 29-én az edényt tartalmával együtt a plébániaépület kápolnájába vitte át. Másnap az Eucharisztiát a tabernákulumban egy korporáléra (kisméretû, fehér oltárterítõ, a kehely „felszerelésének” része) helyezte. A lengyel sajtó híradása szerint az ostya vörös röggé változott, és elszínezte a kehely vizét is, majd amikor a fehér kendõre helyezte a pap, azt is.

Az érsekségi közlemény szerint 2009. január 7-én az Eucharisztiából vett mintát a bialystoki orvosi egyetemre küldték egy orvosbizottsághoz, akiket azonban nem tájékoztattak az elõzményekrõl, hogy megõrizzék függetlenségüket. A kéttagú bizottság (prof. Maria Sobaniec-Lotowska és prof. Stanislaw Sulkowski) közleményben állapította meg, hogy a minta emberi szívizomnak tûnik (a News-Poland.com híradása szerint a halál bekövetkeztének pillanatában megmaradt szívizomnak).

Az egyházi bizottság megállapította, hogy az orvosoknak megküldött minta egyértelmûen a leejtett, a tabernákulumba, majd a plébánia kápolnájába helyezett Eucharisztiából származik. Az ügy dokumentációját ezután tovább küldték a varsói Apostoli Nunciatúrára. Az eucharisztikus csoda megállapításának és kihirdetésének joga Rómát illeti meg.

Az ilyesfajta eucharisztikus csoda nagyon ritka esemény, a leghíresebb talán a VIII. században, az itáliai Lancianóban történt eset. A Krisztus valódi jelenlétének tanában kételkedõ bazilita szerzetespap kezében emberi hússá és vérré változott az Oltáriszentség

, amikor a görög rítusban mondott misében épp azokat a szavakat mondta, hogy „Ez az én testem, és ez az én vérem”. A csoda ereklyéjét 1971-ben megvizsgálták, és megállapították, hogy valóban emberi szívizomhúsról és emberi vérrõl van szó, a vér (és a szívizom vérmintája) AB típusú, amint a torinói lepel vérnyomai is (ez a Közel-Keleten gyakori vércsoport). A Wikipédia szerint a számontartott eucharisztikus csodák közül csak a lancianói olyan eset, ahol az ostya is hússá vált, általában ugyanis csak a bor szokott vérré változni, vagy az ostyával valami más csoda történik.

Forrás: Magyar Kurír